1.fejezet/8. rész

8.rész

Nyelveink vad táncba kezdtek és a nemrég felvett pólót is elkezdte lehámozgatni rólam.

-Ezt nem kéne… - mondtam 2 csók között.

-Miért ne? – motyogott ő is.

-Tényleg ne… - másztam ki alóla.

-Most mi a bajod?

-Egyszerűen nem akarom.

-Most vagy úgy egyáltalán?

-Most… - böktem ki végül, mire elmosolyodott. –Aludjunk.

Összebújtunk és szerencsére el tudtam aludni.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki ugrál rajtam.

-Hejhó! – kiáltotta el magát Niall. Kinyitottam a szemem és 4 szempár nehezedett rám.

-Ti itt éjszaka… - majd imitálta Niall-ön Louis AZT.

-Nem. – mondta higgadtan Harry.

-Akkor Zayn-ék voltak… - indultak kifelé. Gondolom őket is felkeltik. Körübelül 2 perc múlva hallottam Perrie hangját, amint az éterbe süvít. Legalább tőle megkapják.

-Mennyi idő? – nyomtam fejem a párnába.

-7 óra… - mondta kínlódó hangon Bongyi.

-Nemáár… Mehetek dolgozni. – keltem fel nagy nehezen. Visszavettem a tegnapi cuccost, és elbúcsúztam Harrytől. Csak egy szájra puszit adtam és indultam lefelé. Liam ott ült a kanapén, egyedül.

-Mennem kell. Szia. – intettem felé, de utánam kiabált.

-Hazavigyelek?

Bólintottam. Hazavitt, én pedig gyorsan letusoltam és elviselhető kinézetet varázsoltam magamnak.

Siettem a cukrászdába, mert késésben voltam. 8 óra után 2 perccel értem oda.

-Na végre! Manöken Kisasszony szándékozott bejönni a munkahelyére! Irány tésztát gyúrni. Elő vagy léptetve. – közölte velem ridegen főnökasszonyom. Nos, eléggé vegyes érzéseket váltott ki belőlem; előléptettek, és ennek örülnöm kell, de! Még mindig csak a tésztagyúrásnál tartok, és abból sem lehet megélni. Szuper, éljen a sors!

Felvettem egy kötényt és nekiálltam. A nap végére úgy bedagadtak a kezeim, hogy fogni alig tudtam.

-Jó voltál csajszi! – veregette meg vállamat az egyik cukrász, ameddig én annyi szünetet tartottam, hogy megtöröljem a homlokom. Még fiatal, csak 21 éves. Colin a neve, és meg kell hagyni, eléggé jól néz ki.

-Köszi. – mosolyogtam rá. Az órára néztem, és kiderült, hogy már lejárt a műszak, csak beleéltem magam… Valószínűleg csak ő és én voltunk ott. Gyengéden arrébbtolt és beleírt valamit a tésztába: Eljönnél velem randizni?

Felnevettem és én inkább szóban közöltem vele a helyzetet.

-Ha pár nappal előbb kérdezed meg, igent mondtam volna, de az a helyzet hogy újra alakulóban van valami a kamaszkori pasimmal éés… - nevettem ismét, csak most már kínosan..

-Oh… Értem… Akkor…

-Öhm, azt hiszem megyek, mert már végeztünk… Szia… - kaptam fel a cuccom és menekültem a kínos helyzetből. Felhívtam Harry-t

-Halihó! – köszöntem neki.

-Na mizu? – tért egyből a tárgyra.

-Szívesebben mesélnék élőben. – röhögtem.

-Annyi a mesélni való? – tette fel költői kérdését. – Akkor egy óra múlva ott leszek érted. Mit szeretnél csinálni?

-Hát, nemtudom… Mozi?

-Jó, akkor mozizunk. Majd megyek. Csók.

-Csók.

Otthon kerestem valami viselhető göncöt, ami megfelel mozizásra. Nehezen döntöttem, de végül egy fekete csipkés pólóra és sötét farmernacira esett a választásom, bőrszínű cipővel.

Ui.: Remélem értékelitek hogy csak úgy hozok ruhás szerkót, hogy tényleg az a lány van rajta, akit én beleképzeltem Amelia szerepébe :) Talán így könnyebb nektek is elképzelni.