12.rész
„-Jeremy! Hát te meg mit csinálsz? – pattantam oda egyből
ahogy lába földet ért.”
-Én csak… Izé…
-Halljam, merre voltál? – tettem karba a kezem.
-Co-coreen-al voltam…
-Ezt megértem, de miért kellett kiszökni?
-Mert anyáék nem engedik, hogy találkozzak velük. Volt egy
balhéja és azt mondják rossz hatással lenne rám.
-Úgy csinálnak, mintha lányuk lenne! Hihetetlen…
Legközelebb, ha vele akarsz találkozni, menj nyugodtan! Ha leszidnak, akkor meg
szólj nekem és majd én beszélek velük. – simogattam meg öcsém hátát.
-Köszi Lia. Szeretlek. – ölelt meg ragaszkodóan, amit egyből
viszonoztam is. Jó tesók vagyunk és ahhoz képest, hogy 13 éves simán ilyet mond
nekem, meg megölel.
-Én is, de menj a szobádba, mielőtt anyáék észreveszik, hogy
nem voltál fenn…
Fel is ment, én pedig ismét kettesben maradtam Harry-vel.
-Jól kezeled a gyereket. – bólogatott elismerően, míg
visszaültem hozzá a medence szélére.
-Ugyan már! Egyszerűen a szüleim néha idióták. Úgy tesznek
mintha ők nem lettek volna ennyi idősek, vagy akár szerelmesek. - mondandóm
alatt én a Holdat bámultam, Harry pedig engem. Fejét az ég felé fordítottam.
–Azt nézd, az szebb.
-Szerintem nem.. – erre elpirultam, de sikeres időzítéssel
húzott át az égen egy hullócsillag.
-Hullócsillag! – kiáltottam fel. –Kívánj! – utasítottam.
Becsuktam a szemem és kitaláltam valami jó kis kívánságot. – Úgy legyen… -
suttogtam és kinyitottam a szemem.
-Mit kívántál? – mászott a képembe Harry.
-Titok és te se mond el, mert akkor nem teljesül. – tettem
mutató ujjamat a szám elé.
-De kíváncsi vagyok… - nyafogott, homlokát homlokomnak
támasztva.
-Nem baj. – csókoltam meg. – Elálmosodtam. Megyünk aludni?
-Menjünk. – tápászkodott fel, majd engem is felsegített.
Megfogtuk egymás kezét és felosontunk az emeletre.
-Amelia! Amelia! – hallottam a nevemet. Egy sötét szobában
álltam, egyedül, fehér ruhában. – Neked sincs sok hátra. Élvezd ki amíg lehet
picinyem. – jelent meg előttem egy fehér maszk, csak úgy lebegett a semmiben.
Szavai a szívemig értek, ami hevesebben kezdett verni. Valami leesett a földre,
és rám fröccsent. Vér volt az. Ott álltam véresen, és szemem vörös színűvé
változott.
Hirtelen felültem az ágyban és mellkasomhoz kaptam.
-Mi a baj? – pattant fel reflexszerűen Hazza is.
-Nagyon… nagyon rosszat álmodtam… - ziháltam.
-Nyugi, csak álom volt. Megvédelek. – karjaiba húzott és jó
szorosan magához szorított. Egy dallamot kezdett dudorászni, amivel elérte,
hogy elaludjak.
Másnap délután indultunk vissza Londonba. Reméltem, hogy minél
hamarabb el tudom felejteni azokat a firkákat…
Haza úton énekelgettünk, ami épp a rádióban ment, bár Harry hangját
elég nehéz lenyomni. Én meg csak ott nyávogtam. Borzasztó hangom van.
A lakásomhoz érve egy rózsaszín bőröndöt láttam meg a bejárati
ajtó előtt és egy középmagas szőke hajú lány nyomta a csengőt.
-Mit keres itt? – csodálkoztam, majd kiszállva odafutottam hozzá.
– Samantha! Mit csinálsz itt?
-Lia, el sem tudod képzelni mi történt! Martin azt hiszi, megcsalom…
Maradhatnék pár napig?
-Persze! – vágtam rá egyből. Miért kéne nemet mondanom a kedvenc
kolléganőmnek. Felcipeltük a cuccait, de valakiről elfeledkeztem. –Mindjárt jövök!
–trappoltam le a lépcsőkön. Harry pont szembe jött velem és nekimentünk egymásnak.
-Bocsi! – öleltem meg egyből, miután összeszedtem magam. –Nem
gondoltam, hogy beállít Sam…
-Semmi gond, de tulajdonképpen ki is ő?
-Ja, egy kolléganőm. Tudod, modell. – vigyorogtam.
-Ohh és megismerhetném? – próbált poénkodni.
-Humor Harold. Azt hittem én, kellek! – mondtam igazi libás hangon.
-Mert te is kellesz. – csókolt meg. –Fel kéne menni, ne hagyjuk
egyedül… -szakította meg végül.
-Azért kíváncsi vagy rá. – nevettem fel.
Halihó :)
Sajnálom ha szar lett, csak eléggé spontánul írok, konkrétan kitaláltam az alapsztorit és mindig mikor nekiállok a kövi résznek akkor találok ki dolgokat. Kérlek szóljatok, írjatok véleményt. Sokat segítene :/
Csók <3 :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése