1.fejezet/14.rész

Bu :D nincs kedvem leírni a +18-as részt, bocsi… most nincs olyan hangulatom :/ majd legközelebb. Jó olvasást! :*

ui.: márcsak 6 rész van ebből a fejezetből. nagyjából olyan 3 fejezetesre terveztem az egészet, ami elvileg 60 rész. annyi véleményem szerint bővem elég, mivel annyira nem írok jól hogy mondjuk 100 részig húzzam az egészet :)

14.rész

Aztán történtek a dolgok éjszaka…

Reggel arra ébredtem, hogy nyalogatják az arcom. Félálomban Harry-re gyanakodtam, de ki az a perverz ember, aki nyalogatja a barátnője arcát? Kicsit fura lenne… nem akarok megsérteni senkit, akivel történt már ilyen… Így hát kinyitottam a szemeimet és egy kutyussal találtam szembe magam.

-Jajj, hogy te milyen aranyos vagy! – ültem fel egyből és az ágyról levezényelve a szőnyegen kezdtem el játszani vele.

 azt a kék zsinórt ne vegyétek figyelembe, fogalmam sincs mi az :D

Egyszer csak Sammy jelent meg az ajtóban.

-Hát itt vagy Mogyoró! – rohant oda a szürke színű kutyushoz.

-Mogyoró? Ez a neve? – próbáltam visszatartani a röhögést.

-Igen. Ez a neve. – mondta, felvette a kutyust és átvitte a nappaliba, én pedig követtem őket.

-És mit csinál itt? Tudod hogy allergiás vagyok rá…

-Tudom, de nem tudtam máshova vinni… És nem hullik a szőre!

-De arra a szőrre is allergiás vagyok, ami rajta van! – nevettem fel.

-Ja, azt nem tudtam. – mosolyodott el ő is. – Kérlek, hadd maradjon egy kicsit! Szobatiszta! – érvelt. Nem akartam nemet mondani.

-Jó, maradhat.

-Jujj, köszönöm! Ígérem, nem lesz baj vele! – ugrott a nyakamba. Kimentem a konyhába és útközben találkoztam Harry-vel. Az éjszaka történései után akaratlanul is fejembe szökött egy kicsit a vér. Meg elvégre csak egy törcsi volt rajta.

-Jó reggelt kicsim! – puszilta meg a homlokom.

-Reggelt drágám! – öleltem meg.

-Estére programunk van. -Harry

-Rendben. De mennyi az idő? És mi az a program?

-11 óra és titok. Kényelmes cuccban legyél. Illetve valami hétköznapiba. Bólintottam. Abszolút nem tudtam mit akar.

Sammel 2-kor indultunk a stúdióba.

-Lányok! A mai fotózás elmarad, hogy tudjatok pakolni! – tipegett elénk Monica, a kisfőnök.

-Pakolni?!- néztünk össze riadtan Samanthával.

-Igen. Pontban 7-kor indul este a repülő, ne késsetek!

És akkor leesett. A milánói divathét. Teljesen megfeledkeztünk róla. Azonnal rohantunk haza, Sam is elment pár cuccért. Útközben felhívtam Harry-t.

-Figyelj drágám, elfeledkeztünk a milánói divathétről… Ma este indul a gép!

-Mi? Te honnan tudsz mindent?

-Mi mindent?

-Honnan tudtad hogy Milánóba akarlak vinni este?

Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem utolsó mondata. El akart vinni Milánóba!

-Én… Sajnálom…

-Semmi gond, attól még én is megyek. – enyhe csalódottságot éreztem a hangjában.

-Kicsim, nem nagyon lesz ám rád időm… Tudod, egész nap dolgozunk…

-Ja, nembaj. Legalább egy kicsit veled lehetek. Aztán legfeljebb maradunk még pár napot.

-Jó. Puszi, akkor majd találkozunk, szeretlek.

-Én is kicsim. –tettük le.

Otthon mindent beledobáltam a bőröndbe és elkészültem. Mogyorót rábíztam az egyik állatbarát szomszédra, aki örömmel vállalta hogy gondozza míg mi távol vagyunk. Sam is megérkezett hat órakor, hívtunk egy taxit fél hétre és 15 perc alatt ott is voltunk a reptéren. Egymáshoz öltöztünk.

Mikor bemondták, hogy megkezdhetjük a felszállást a magán repülőre, minden modell elindult becsekkolni. A terminál hangos lett a magas sarkúk kopogásától és vékony női hangon való duruzsolás töltötte be az egész termet. Olyan volt mint egy divatbemutató, minden pasi megbámult minket. Felszálltunk, kényelmesen elhelyezkedtünk, Monica elmondta felszállás előtt gyorsan az időbeosztást, kiosztott egy lapot. Én még gyorsan dobtam egy sms-t Harry-nek.

„Nemsokára felszállunk, majd ott találkozunk. Puszi, szeretlek. xoxo Lia”

Kikapcsoltam a telefonom és becsúsztattam a táskám zsebébe. Nézegettem az ablakon, majd elnyomott az álom.