1.fejezet/15.rész

Aloha. :DD huhh, ez tőlem szokatlanul hosszú rész lett... Hát, nekem annyira nem tetszik, de jó olvasást :DDD

15.rész

Az út felénél felkeltem, a szokásos szagokra. Körömlakk és aceton literszámra, méregdrága erős szagú parfümök és valami kaja szag keveredett a levegőben. Fujj, hányni tudtam volna… A mellettem lévő Samanthára néztem, aki a laptopján Super Mario-zott. Na igen, mi mindig kilógtunk… Csatlakoztam hozzá, de valami megdobta a gépet, így a laptop leesett a földre, úgy járt mint az enyém. Minden borult, nekem a mögöttem lévő Lindsay valami bio löttye borult a nyakamba, de hogy hogyan, azt nem tudom. Megszólalt a hangos.

„Kérem nyugodjanak meg, minden rendben van, csak egy erősebb fuvallat volt, de a pilóta kézben tartja a dolgokat!”

Megnyugodva léptem át Sam-et, hogy a mosdóba menjek leszedni vagy valamit tenni azzal az uborka-avokádó keveredés szagú cuccal.

-Lia! Várj! – szaladt utánam Eve, aki egyébként utál. –Segítek. – mosolygott készségesen.

-Rendben… - mondtam furán, mert eddig még egy jó szava sem volt hozzám. Bementünk a WC-be, persze csak a csap végett, az ajtót pedig nem csuktuk be.

-Hallom Harry Styles-al randizgatsz… - kezdett bele. Éreztem, hogy van valami hátsó szándéka ennek a kedvességnek.

-Igen. – válaszoltam egyszerűen.

-És ka…- nem tudta tovább mondani, mert bemondták, hogy leszállunk. Visszaültünk a helyünkre és bekapcsoltam az övemet.

-Korán van még a leszálláshoz, nem? – súgtam oda Sammy-nek.

-De, szerintem is…-szorította meg a kezem. Kinéztem az ablakon és szinte biztos voltam benne hogy még nem vagyunk Olaszországban.

Sikeresen leszálltunk, bár a kezem elzsibbadt Sam úgy szorította. Mikor lesétáltunk a gépről bebizonyosodtak gondolataim. Ez Franciaország.

-Miért nem Milánóban vagyunk? –szólalt meg egy cincogós hang a tömegből.

-Ezt én is szeretném tudni… - néztem Monica-ra.

-Jól van lányok! Nyugi! A gép nem tudott tovább menni. Megsérült benne valami.

-És hogy jutunk el Milánóba? 2 nap és kezdődnek a bemutatók!

-Én is tudom, buszozni fogunk. –közölte velünk a száraz tényeket. Persze egyből hangos „mi?!”-zéssel adták mindenki tudtára hogy ez nekik nem tetszik. Őszintén nekem se, de ha ez van, akkor ez van. Rezgett a telóm, és egyből megnéztem.

„Remélem már megérkeztetek. Én is nemsokára indulok. Szeretlek. H.”

Elhúztam a számat és pötyögni kezdtem.

„Nem, még nem érkeztünk meg, valami miatt. Franciaországban vagyunk és fogalmam sincs mikor érünk Olaszországba. L.”

„De oda fogtok érni? Elküldjem a magángépünket értetek? H.”

„Nem kell, aranyos vagy, úgy néz ki busszal megyünk. L.”

Erre már nem válaszolt. Elindultunk kifelé, ott állt a buszunk. Emeletes volt, de a felső szinten majdnem csak bőröndök és egyéb kellékek voltak. 8 hely volt még fenn, és mi Sammel egyből oda indultunk. Eve és Lindsay egyből követtek minket és beültek mögénk. Éreztem hogy valamit akarnak. A busz elindult és ők egyből 1D-t kezdtek hallgatni, meg arról dumáltak hogy milyen jó pasik és tök jó lenne velük találkozni. Úgy 1 óra után már nem bírtam tovább és hátrafordultam.

-Na jó, elég a célozgatásból!

-Miről beszélsz? – játszotta a tudatlant Eve.

-Akartok találkozni a One Direction-nel és én meg tudnám szervezni. De ha azt akarjátok akkor mondjátok meg kérlek.

-Ohh, hát, mi erre nem is gondoltunk… De megtennéd? – rebegtette pilláit Linds.

-Ha végre elhallgattok örömmel.

-Megegyeztünk. – ült ki mind a kettőnek a mosoly az arcára. Nem lesz egyszerű, de ráveszem a fiúkat…

Már hosszú órák óta utazunk és már átléptük az Olasz határt is. Már csak 1 nap van a bemutatóig, Harry már rég a hotelban van. Nem bírtam tovább és elaludtam.

Összerezzentem mikro meghallottam Monica idegesítő hangját.

-Lányok! Készülődni, nemsokára leszállunk!

Sam nem tudom hogy nem kelt fel erre, de felkeltettem én.

Felemelő érzés volt leszállni a hotel előtt a buszról. Gyorsan megkerestem a bőröndömet, az ajtóban hostesek álltak és a nyakunkba akasztottak valamit. Mint Hawaii-n mikor megérkezel és virágfüzéreket raknak a nyakadba. El is mosolyodtam. Mint kiderült abba volt a kártya amivel bejutottunk a szobáinkba.
Innentől kicsit forrósodik a helyzet, de nem írtam le túl szemléletesen a dolgokat.Te döntöd el hogy elolvasod-e :DD 
Azonnal tárcsáztam Harry-t.

-Szia édes! – szólt bele.

-Hányas szobában vagy? –tértem a lényegre.

-2258-as. De miért?

-Mindjárt ott vagyok. – rohantam is egyből végig a folyosón. Aztán fel a lépcsőn, végig a bal folyosón és a folyosó végén megtaláltam az ajtót. Kopogtam, majd berontottam és egyből Harry karjaiba vetettem magam. Ajkaimat övéire tapasztottam és faltuk egymást. Fenekemnél fogva felemelt és elvitt az ágyig. Rettenetesen hiányzott és akkor éppen semmi más nem érdekelt, csak ő. Érezni akartam csókjait magamon, forró testét ahogy hozzámsimul.

-Hiányoztál! – mondta miután letett és amíg levette a pólóját.

-Te is nekem. – segítettem én is megszabadítani a gatyájától.

A trutyinak, amit a fejemre kaptam teljesen megszoktam a szagát és el is felejtettem, de most megint eszem bejutott. Gyorsan lekaptam a pólómat és az összes többit. Siettünk, hisz nekem alig volt időm, nagyjából 10 perc múlva lenn kell lennem eligazításom. Mindenféle előjáték nélkül érezhettem újra magamban. Izzadságtól nedves bőrünk csak úgy csattogott. El is felejtettem az időt, csak ő volt és én. Mikor végeztünk az órára pillantottam.

-Basszus, ez több ideig tartott mint terveztem…-kapkodtam magamra a ruháimat, egy gyors csókot leheltem az ajkára. – Kb. fél óra és itt vagyok.

Ő csak bólogatott, én pedig vissza a folyosókon a szobánkig, póló csere és le az eligazításra. Közben gondolkodtam, hogy lehet ezt nem kellett volna. Elég lett volna később, most lehet úgy érzi csak arra kell és ő maga nem is hiányzott, csak az alsó tája…

Besurrantam a hátsó sorba, szerencsére volt Sam mellett hely.

-Hol voltál? –suttogott.

-Harry-nél… - lihegtem. Elmondták a dolgokat, bár több mint a feléről lemaradtam, jó hogy Sam a szobába menet kiokított.

-Oké, köszi. Beszéltem kell Harry-vel, aztán talizunk, jó? – mosolyogtam felé.

-Oksi. – ment be a szobánkba, én pedig igyekeztem szerelmemhez. Magamba mondogattam az útvonalat; végig a folyosón, fel a lépcsőn, jobbra a folyosón és a végén van Ő. Berontottam és sikeresen rányitottam egy párra.

-Elnézést! – hadartam el gyorsan. Egyáltalán miért hagyják nyitva az ajtót? Valahol elcsesztem. Mentem visszafelé és megpróbáltam a másikirányba. Félénken kopogtam, majd mikor meghallottam azt a hangot amit szerettem volna hogy „Igen?” egyből bementem.

-Szia kicsim. –ült fel szomorkásan az ágyon.

-Ne haragudj az előbbiért, ráért volna később is, sajnálom ha azt gondolod hogy csak kihasználtalak, ez nem így van és ha akarod akkor a nap hátralévő részében veled leszek és csak akkor lesz az, ha te akarod! – hadartam el egy levegővel és a végére elnevette magát. Olyan édes amikor nevet.

-Tényleg azt hitted megharagudtam? – kérdezte, mire én heves bólogatással válaszoltam. –Butus! –nevetett ismét. – Nem tudok haragudni rád. Viszont azt akartam megkérdezni hogy elmegyünk-e valahova este?

Hát ez volt aztán a gyors témaváltás…

-Oké, mehetünk.

-7-re ott leszek a szobátoknál.

Az órára pillantottam és még csak 2 óra volt.

-Nem baj ha most alszok egyet? –nézett rám bociszemekkel.

-Nem, akkor Sam-mel elmegyünk vásárolgatni.

-Ha meglátsz valamit, ami tetszik szólj és megveszem.

-Szó sem lehet róla! – ellenkeztem egyből. – És erről nem nyitok vitát! – tettem hozzá, mikor láttam hogy szóra nyílik a szája. – Álmodj szépeket! –adtam neki egy csókot és visszamentem Samhez. Ő benne volt a vásárlásban így átöltöztünk belevetettük magunkat a Milánói belvárosba, kedvenc butikjaink felkutatása miatt…