1.fejezet/16.rész

Guten tag! :DD

Mégis csak megy nekem ez a hosszú rész írás :P Remélem díjazzátok. Éjszaka akartam felrakni, de elment a net -.- Szóóval most itt van :D Igyekszem keveset rizsázni, mert én se olvasom el soha amit a részhez írnak, bocsi :”D

16.rész

Nem bírtuk sokáig a vásárlást, ki voltunk merülve, így kb. 5 butik után beültünk egy kávézóba.

Amit a divathetekről tudni kell röviden, az az hogy 4 állomás van, menetrend szerint New York, London, Milánó (erre jöttünk most) és végül Párizs. A Milánó divathét februárban tartandó és az év tavasz/nyári kollekcióját mutatja be, szóval a trendeket. Egyébként fogalmam sincs, hogy a Victoria’s Secret képviselteti-e magát egyáltalán bármelyik divathéten, de most fogja, elvégre ez egy fanfiction.

Szóval, beültünk egy kávézóba és a szemben lévő étteremben megláttam Harry-t. Csak hogy nem volt egyedül. Szemöldököm akaratlanul is felcsúszott és szám is kinyílt. Csak meredten néztem őket, ajkaimat szavakra próbáltam formálni, de hang nem jött ki.

-Lia! Mi van? –nézett rám ijedten barátnőm. Félig odapillantott amerre én bámultam, vissza rám, majd teljesen odafelé és neki is leesett a szája.- Menjünk innen! –ragadta meg a kezem, leintett egy taxit és arra eszméltem, hogy a hotelban vagyunk és csomagolunk.

-Olyan jó hogy Monica elengedett. Mázli hogy több modell jött. Jó fej volt, nem?-próbált beszélgetni barátnőm.

-De…-nyögtem ki végül. –Mikor indul a gép?

Jó, lehet kicsit sokat gondoltunk a sztoriba, de amúgy se akartunk maradni. Eljönni se nagyon volt kedvünk. De egyre inkább hülyének érzem magam, elvégre lehet, hogy csak a barátja volt.. De ahogy egymásra néztek… Rám soha nem nézett úgy. És ahogy babráltak egymás kezével az asztalon… Két üveg és egy út választott el tőle, de így is tisztán láttam arcán a gödröcskéket egész végig. Aztán… aztán pedig meg is csókolta. Ahogy ezek átfutottak előttem egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de megráztam a fejem, letöröltem és folytattam a pakolást.

-Londonban, 2 hónap múlva-

Azóta se keresett. Éreztem, éreztem, hogy megint az lesz ami 3 éve. De megbántam hogy hazajöttünk. Ott kellett volna maradnom és beszélnem vele… Késő. Késő és szomorú vagyok… 

Április van, és ahogy a természet növekszik, én úgy görnyedek. Nem bírok enni, de ha mégis lemegy, pár falat a torkomon kihányom… Úgy nézek ki mint egy anorexiás. Most nem tudom hogy ez mind amiatt van hogy ismét csalódtam Harry-ben vagy valami betegségem van. Nem merek tükörbe nézni. Múltkor Sam lerángatott egy kicsit a szabadba. Leültünk a fűre a parkban, és akik arra jártak mind összesúgtak. Mondtam Sam-nek hogy menjünk onnan, olyan érzésem volt mintha mind rólam beszélnének, és én lennék a középpontban.

 -Na, Lia! Gyerünk, kelj fel, ma akkor is elmegyünk abba a party-ba! –rángatott Sammy, aki már készen állt.

-Nem akarok! Tele lesz hírességekkel a hely és semmi kedvem ott tenni az agyam, hogy minden oké. – gyújtottam meg egy szál cigit.

-Tedd már le! Az ég szerelmére kérlek! – kapta ki az kezemből, egy nagy lendülettel felrántott, engedett nekem fürdővizet és magamra hagyott. – Van 45 perced hogy elkészülj, én a helyedben sietnék! – kiabált kintől. Na jó, össze szedem magam. Megfürödtem, hajat mostam, megszárítottam kivasaltam és választottam valami ruhát.

 Ez így tényleg nem jó. Elhatároztam, hogy összeszedem magam és élem tovább az életemet. Eléggé elcsesztem, nem kellett volna eljönni Milánóból. Elsiettem a dolgokat, de már késő. Legalább rájöttem hogy tényleg nem voltam neki fontos.

-Gyerünk! Kész vagy már? –siettetett Sammy. Ő kifogástalanul nézett ki mint mindig. Egyszerű, letisztult fekete ruha volt rajta, alig látható csíkokkal. Csodásan mutatott rajta.

-Itt vagyok…-lépdeltem elé lehajtott fejjel.

-Na végre, csini vagy!-mosolygott.-De induljunk!

Fogtunk egy taxit és nemsokára már a szórakozóhelyen voltunk. Tényleg rengeteg celeb volt ott, de különösebben nem érdekeltek. Ittam, jól akartam érezni magam. Kicsit talán be is csiccsentettem.

A mosdóba igyekeztünk Sammel, mikor valaki belecsípett a seggembe. Reflexből fordultam és pofon akartam csapni, de valaki megtette előttem.

-Mégis mit képzelsz? –fogta meg a kezét a srácnak, aki vissza akart ütni. Én Sam-hez húzódtam és ijedten figyeltem az eseményeket. Azonnal jöttek a biztonságiak és kikísérték a perverz tagot.

-Lia, jól vagy? – jött oda hozzám megmentőm. Illetve nem volt mitől megmenteni, mert magamtól is lekeverek egy isteneset a gyereknek, de akkor is. –Sápadtnak tűnsz…

-Ja, jól vagyok, köszi. Ez nem átmeneti állapot.

-Miért, mi történt?

Leültünk, rendeltünk valamit inni és elmeséltem mindent. Régen találkoztunk. Jól esett kiönteni a szívem. Samantha barátnőm a „nagy stressz” után valakivel vigasztalódott, azt nem láttam kivel. Már szakítottak a pasijával és odaköltözött hozzám. De mivel kettőnknek nem éppen ideálisak a négyzetméterei a lakásnak, ezért egy másik után nézelődünk. Mondjuk egy kertes ház jó lenne. Sam apukája támogatja az ötletet és hajlandó pénzt adni, meg nekünk is van némi félretett. Ilyen téren sínen vagyok.

-Furcsa, Harry nem is mondta… Sőt, mostanában nem is beszélt rólad. – nézett rám gyönyörű szemeivel.

-Hát, úgy tűnik számára csak egy múló fellángolás voltam. Ismét.

-Na jó, ezt meg már végképp nem értem. Ismét?

Elkezdtem a másik sztorit is, a 3 évvel ezelőttit.

-Ne már. És csak úgy ott hagyott? –bólogattam. –Érdekes, még csak nem is említett, egyetlen egyszer sem…

-Pedig nekem fontos volt. Hát gondolhatod… Azok után hogy én először vele és… - megráztam a fejem.- Mindegy…

-Van kedved sétálni egyet? Lehet jót tenne.

-Mehetünk. – álltam fel és megigazítottam a ruhámat. Előbb is eszünkbe juthatott volna, sokkal jobb lett volna nyugodt körülmények közt kiteregetni a szennyest a Harry-vel való kapcsolatomról. Sétáltunk egy közeli parkig, aztán a ott tettünk köröket. Leültünk egy padra, mert nem bírtam tovább menni, fájt a lábam a cipőben.

Zenét indítsd el:

-Fázol? –kérdezte, de teljesen feleslegesen, hisz vacogtam.

-Kicsit… -több nem is kellett, rám terítette testétől meleg zakóját. – Köszi.-mosolyogtam.

-Igazán nincs mit.-kúszott neki is mosoly a szájára.

Eléggé romantikus volt, csak Ő és én, a holdfényben, a szabad ég alatt (???). Mint a romantikus filmekben, most kéne jönnie a csóknak. Ránéztem, de ő megelőzött, már egy ideje figyelt. Szemeibe néztem, ahogy ő is, és tekintete néha a számra csúszott. Lassan közelebb hajolt, de tényleg nagyon lassan, legalábbis egy örökké valóságnak tűnt számomra. Ajkai az enyémhez értek és rátapadtak. Nyelvével könyörgött a bejutásért, amit csak nehézkesen adtam meg neki. Nem voltam teljesen józan, de azért annyira igen hogy ilyet ne tegyek. Gondoltam majd ráfogom a piára és a romantikus körülményekre. Kit érdekelt? Engem abban a pillanatban semmi sem érdekelt. Kicsit elhúzódtam és lesütöttem a szeme.

-Öhm, haza szeretnék menni…

-Elviszlek! – pattant fel készségesen.

Így is tett.  

Mikor megállt a ház előtt csak ültünk egymás mellett.

-Hát, akkor szia… - törtem meg a kínossá vált csended, és halk köszönése után kiléptem a járműből. Az ajtóban még visszaintegettem, aztán kinyitottam az ajtót és elindultam felfelé.

Útközben azon járt az agyam, hogy mit tettem. Megcsókoltam. Nem szabadott volna, én tényleg szeretem Harry-t. Jó lenne azt mondani hogy szerettem, de nem, még mindig oda vagyok érte. Egyszerűen nem értem, hogy csókolhatott meg. Undorítóan sovány vagyok, be van esve az arcom, fehér vagyok, mint a fal. Még részegen sem csókolóznék egy ilyen lánnyal, feltéve, ha fiú lettem volna. Alig ivott és mégis.

Bementem a lakásba és Sam tévézett. Hajnali 3 óra múlt, de ő tévézett.

-Merre voltál? – vont kérdőre.

-Sam… Én… Csókolóztam Liammel. – böktem ki végül.