1.fejezet/7. rész

7. rész

Felvettem egy fekete pólót, farmernacit, és a csípős időre tekintettel egy bőrdzsekit is. Hajamat enyhén

behullámosítottam és indultam a megadott címre. Fogtam egy taxit, aki elfurikázott Harryhez. Odaérve 2 dolgon is elcsodálkoztam. Első: Milyen gyönyörű és hatalmas ez a ház. Második: Mért van ennyi kocsi a gyönyörű és hatalmas ház előtt?

Odasétáltam az ajtóhoz és megnyomtam a csengőt. [szerk. megj.: nincs valami szinonima az ajtó szóra? :’D ] Harry nyitotta ki.

-Szia! – adott két puszit, amin meglepődtem, de ez van. Beljebb mentünk és csomóan ott ültek. Sorolnám: Zayn, Perrie, Liam, Danielle, Louis, Elenor, Niall és mostmár Harry és én. Be lettem mutatva, bár nem hiszem, hogy bírnak. Engem senki sem bír, hisz csalódás vagyok. Na, szóval üvegeztünk. Voltak elég érdekes feladatok, de nem részletezném. Végül Zayn rám pörgetett.

-Na, szóval Lia… - esett gondolkodóba. – 7 perc a szobában Harryvel – vigyorgott perverzen. Bongyor hercegem felkapott és bevitt a szobájába, majd letett az ágyra.

-Mit szeretnél csinálni? – kérdeztem kissé idegesen.

-Szerinted? – nézett rám olyan „ezt nem mondod!” fejjel. Fölém hajolt és megcsókolt. Abban a pillanatban, ahogy ajkain összeértek újra fellobbant a belsőm. Úgy éreztem újra élek. Lassú, szenvedélyes csókunk egyre erősödött és durvábbá vált, amivel az érzelmek csak fokozódtak. Az idő mintha megállt volna, azt akartam, hogy örökké tartson. De valaki ránk nyitotta az ajtót és azzal el is múlt a varázs.

-Majd később folytatjátok, de most gyertek játszani! – vigyorgott Nialler. Én Harry-re néztem, akinek ugyanilyen volt az arca. Egy szemforgatás kíséretében visszamentünk.

11- ig játszottunk, de már sokan bealudtak.

-Feljössz a szobámba? – suttogta nekem Harold.

-Menjünk. – pattantam fel. Elég kellemetlen volt, mert mikor beértünk csak ültünk az ágyon, szótlanul.

-Álmos vagyok… -törtem meg végül a csendet.

-Itt alszol? –nézett rám bociszemekkel.

-Hát… jó.-sóhajtottam egyet. –Akkor letusolhatok?

-Persze!

Megmutatta a fürdőt, le is tusoltam, de nem tudtam mit vegyek fel aludni, így kimentem törcsiben.

-És mit vegyek fel aludni?

-Nem kell ide ruha! – vigyorodott el kajánul.

-Ennyi kell hogy megüsselek!-mutattam ujjammal az aprócska távolságot.

-Jó, jó… - túrt nekem egy pólót, ami bő volt, de mivel magas vagyok ki volt az egész combom. Bebújtam az ágyba és kifelé fordultam.

-Jó éjt. – motyogtam.

-Te most komolyan aludni akarsz? – fordított maga felé.

-Mert mit csináljak?

-Van ötletem… - közelített ajkaim felé.