1.fejezet/19.rész

UTOLSÓ RÉSZ. Köszönöm annak aki velem volt, ebből ennyit hoztam ki…

1.fejezet/19.rész

Nem tudom hogy hol vagyok, miért kerültem ide 8 hónapos terhesen, egyedül. Az biztos hogy Harry keze benne van. Egy egész otthonos kis szobácskában találtam magam, de az ajtó kulcsra volt zárva. Így elfeküdtem az ágyon és vártam.

Gondolkoztam. Mit akarhat? Senki sem tudja azt az éjszakát… Hogyan talált meg?- ilyen kérdések kavarogtak bennem. De leginkább azon zakatoltam: Mit akar? Majd’ beleőrültem a tehetetlenségbe. Elmentem az ablakig, meg vissza. Aztán megint. Nem voltam magasam, normál esetben kiszöktem volna. Két akadálya volt; terhes vagyok, és 2 hatalmas gorilla körözik az udvaron.

Megpróbáltam feleleveníteni az emlékeket. Hogy hogyan raboltak el. Az utolsó kép az hogy lefekszem aludni, egyedül vagyok otthon, mert Issac még az „apasága” előtt elment a haverokkal sörözni… Ha tudná hogy nem biztos hogy ő a biológiai apa nem tudom mit csinálna…

Amúgy se bánik velem túl jól… Mármint, mikor milyen kedve van. Van mikor a tenyerén hordoz, elmegyünk vásárolni, mindent megkapok, kényeztet stb. Máskor pedig lekurváz ok nélkül,(vagy hát az apasági kérdés miatt okkal, de ez az én kis titkom) minden második szava „ronda”, és volt amikor meg is ütött. Nem egyszer.

Ahogy ez átfutott az agyamon, egyik kezemet a pocakomról a combomra helyeztem, ahol az Issac által okozott kékes-zöldes-lilás folt virított, ami feltűnő volt a hálóköpenyben. Megnyomkodtam, ahogy szerintem minden ember teszi ha egy foltot talál, hogy mennyire fáj. És nagyon fájt. Egy könnycseppet is elmorzsoltam, de nemcsak a fizikai fájdalom miatt.

-Ne aggódj picim, nem sokára minden rendben lesz. Anya majd vigyáz rád, ne félj, megvédelek mindentől és mindenkitől. Az én kis hercegnőm vagy, és nem vehet el tőlem senki…-suttogtam, miközben a hasamat simogattam. Mintha a baba meghallotta volna, mert gyengén rúgott egyet, mintha megköszönné. Elmosolyodtam. Jó érzés volt, hogy nem vagyok egyedül. Ezzel a tettével, amiről ő talán nem is tudott, megnyugtatott.

Egyszer csak elfordult a kulcs a zárban. És előttem állt ő. Életnagyságban. A lélegzetem elállt, és kikerekedett szemekkel bámultam magam elé. Közelebb jött és leült közvetlenül mellém.

Egyik kezét a kezemre tette, mivel az enyém a hasamon volt így az övé is oda került. Halkan felsóhajtottam.

Nem szólt semmit, és én sem. Gondolkozott és én is. Mit mondhatnánk a másiknak?

Kissé kínos is volt.

-Kislány?- törte meg végül a csendet.

-Ja..-flegmáztam. De bevallom kicsit féltem is.

-Jobban jár ha rád üt, nem rám…

-Honnan veszed hogy a tied?

-Megérzés.-rántott vállat.

Ismét csend lett.

-Vigyél haza! Azonnal!- váltottam követelőzőbe.

-Nem. Itt maradsz velem. Biztonságban. Nem ver meg mégegyszer!

-Honnan a…? Te figyeltettél?!

-Csak a biztonságod érdekében.

-Hát kössz, meg tudom védeni magam…-söpörtem le kezeit a hasamról és arrébb ültem. De ő követett.

-Figyelj, ha enyém a gyerek gondoskodnom kell róla. És nem, nem tudod megvédeni magad attól az állattól..

-Hagyj békén, már elfelejtettelek!- kiabáltam, de a közepe felé beütött egy kis remegés, a végére pedig elcsuklott a hangom. Hazudtam. – Érted?! Vitess vissza azokkal a hatalmas gorillákkal Issac-hez! És hagyj békén örök életemre!

-Tényleg ezt akarod? Valóban? Hogy minden nap megverjen téged, és később a lányodat is?! Ez kell neked? Ez a hangulatváltozós buzi? Meg tudlak titeket védeni tőle!- emelte fel a hangját ő is.- Meg tudnálak védeni titeket…-közelebb jött, lejjebb vett a hangerőn és szinte már suttogott. -A szerelmemet és a lányomat…-közelebb hajolt és megcsókolt. Megint. Remek.

De nem szakítottam meg. Visszacsókoltam.

-Mért nem kerestél?- motyogtam közben, megtörve a varázst.

-Mert azt akartam hogy biztonságos életed legyen, távol a rivaldafénytől. Csak jót akartam. Még mindig nem muszáj felvállalni a kapcsolatunkat, ha nem akarod, de akkor is el foglak látni titeket. Meg védeni mindenkitől és mindentől.

-Milyen kapcsolatunk?-mosolyodtam el, de azonnal el is tűnt.-És ennek az volt a módja hogy megcsalsz?!

-Na igen, ebből nem tudom kimagyarázni magam… Nem tudtam ellenállni. De aztán pofonvágott és elment, mert véletlenül a te neveden szólítottam…-vakarta meg a tarkóját.

De az az igazság hogy már nem haragudtam. Mert szeretem, és azzal nem tudok mit kezdeni. -Sok ideig próbáltam kiölni magamból azt az érzést irántad, de nem sikerült. Mindenkinek jár egy második esély, és mivel szeretlek nem tudok mit tenni…-végig a földet, néztem. Felemelte az állam, és igazi férfihoz méltóan a szemembe mondta:

-Én is szeretlek! 

hoppá, én nem HappyEnd-et terveztem... mindegy, hát ez az lett. :) majd lehet folytatom. később. addigis pá :* 

1.fejezet/18.rész

 I. fejezet/18.rész

Sajnálom emberek, még egy rész és kifulladtam… Azt hittem még egy 15-16 részt meg tudok írni, de nem :/ UTOLSÓ ELŐTTI RÉSZ!! Talán egyszer még írok valami kis visszatérőt... Szóval még egy rész és epilógus..

 [Új blogom, ehhez talán több ötletem van: http://bestfriendsforeverniallandpaula.blogspot.hu/]

Idegesen lépkedtem London sötét utcái mélyében, éjszaka. A csizmám alatt ropogott a hó, mivel errefelé nem szokás havat lapátolni. Cikáztam az út két oldala között, mert mindenhol csövesek voltak, akik egy hordóból készített tűzrakóhelynél melegedtek (vagyis próbáltak, de nem hiszem, hogy túlságosan nem lehet a mínuszokban), vagy épp drogosok tárgyaltak dílereikkel. Ijesztőnek tűnhet, de én már megszoktam. Ja és hogy hogy kerültem ide? Elmesélem.

Épp karácsonyra készülődtünk Sammel, az egész családját meghívta. Az enyémek nem tudtak eljönni a hóakadályok miatt sajnos. Szenteste vacsora után átvonultunk a nappaliba, leültünk a kanapéra és csodáltuk a gyönyörű karácsonyfát, amivel sokat szenvedtünk és élveztük a lobogó tűz melegét, ami a kandallóból jött.

Minden rendben ment, míg egyszer csak be nem törtek ezer felöl a kommandósok. Mindenki azonnal megrémült, én pedig nem tudtam mi történik. Samék tudták mit kell tenniük, lefeküdtek a földre és kezüket hátra tették. Követtem a példájukat, bár rettentően féltem. „Mit keresnek ezek itt?” „Mi rosszat tettünk?” „Nem lehet hogy rossz házat vettek be?”

Futást is hallottam. Majd lövéseket. Élesen visítottak a fülembe, közel történtek. A szívem kalapált, nehezen vettem a levegőt is. Bevittek mindenkit az örsre. Na de komolyan, szenteste?

Később kiderült Sam apja meghalt miután tűzharcba keveredett a kommandósokkal. Mint a filmekben… Fény derült mindenre.

Saméknek mindenféle illegális dologból volt annyi pénzük. Az egész családnak benne volt a keze. És én velük töltötte ma szentestém?

Engem persze kiengedtek. De mit is kezdhetnék most? Vissza nem megyek abba a házba, legfeljebb a cuccaimért.

Így is tettem. Kerestem valami megfizethető lakást, igaz nem a legjobb környéken, de mégsem ott ahol sétálok.

Aztán a cukrászda is csődöt jelentett. Ekkor már végleg kétségbe voltam esve. Nem, a szüleimhez nem megyek vissza. A büszkeségem…

Ültem a putriban a poros ágyamon és gondolkoztam. Mit tegyek? Lassan ezt a mocskos, büdös lakást sem fogom tudni fizetni.

És ekkor jött az ötlet, az egyetlen járható út, a kiskapu, a legjobban fizető meló a helyzetemben: sztriptíztáncos leszek.

És igen, épp a munkahelyemre igyekszem, ami finoman szólva sem a legjobb környék, mégis keresett a hely. Ide nem járnak a rendőrök se, még ők is félnek.

Beléptem a helyre, egyből elindultam az öltözőbe. Felvettem a „fellépő ruhám” és kimentem köszönni Issac-nek. Ő az egyetlen barátom. A pultos srác. Azért meg kell hagyni iszonyatosan dögös. És én is tetszek neki. Ha kilábalok ebből az iszonyú helyzetből még lehet köztünk valami. Harry? Rajta már túl vagyok. Gondoltam ezt egészen addig, amíg műszak végén meg nem láttam pár haverjával bejönni. A szívem ismét kalimpált és megtorpantam egyhelyben.

Még egyszer jó voltam neki. Ha értitek… Mégsem felejtettem el, és az is boldoggá tett, hogy azt az egy éjszakát együtt tölthettük. Nekem ennyi elég volt.

Pár hónap múlva felmondtam, mert Issac-el összejöttünk. Kerestünk mind a ketten valami tűrhető munkát, ami igaz kevesebbet fizet mint emez, én pedig odaköltöztem hozzá.

2 hét után furcsát vettem észre magamon. Nagyon furcsát. Reggelente rosszul voltam, hánytam, nem jött meg a menzeszem stb. Vettem egy terhességi tesztet. Elszakadt a cérna, mert pozitív lett… Issac nagyon örült. Én már kevésbé. Nem tudtam ki az apa. Felelőtlen voltam. Harry vagy Issac? Akarom én ezt a gyereket? Persze hogy akarom, nem lennék képes megölni…

Kétségek.KÖZÉRDEKŰ

Hahó..
Na, azon gondolkoztam hogy hagyom a sztorit a francba... Igazából most jutottak eszembe dolgok, de az is max. 2 részre elegendő... Kifogytam ://
Most mondhatjátok hogy nincs bennem kitartás, ami igaz is, de tényleg kifulladtam... Az utolsó részek is nagyon erőltetettek.
Kezdtem egy másik blogot, ahhoz már most sok ötletem van.
Nemtudom még, lehet írok 1 vagy 2 részt és befejeztem. Nem írok jól, és arra meg pláne nem vagyok elegendő hogy ebből a rakás szarból izgalmas és fordulatos dolgot hozzak ki.
Sajnálom :/ Ha még kapok ihletet akkor elgondolkozok rajta, de az is csak óráig-ideig fog kitartani a parányi kis agyamban.. Talán egy utolsó nekifutást megér az egész, de nincs lendületem.
Csak ennyit akartam.
Ha valaki olvas annak puszi :*

1.fejezet/17.rész

Heló :) Előre láthatólag 1 hétig nem tudok új részt hozni, és tudom hogy nincs izgalom, olyan semmilyen az egész, de türelem :D 

Tessék olvasni :)

17.rész

„Bementem a lakásba és Sam tévézett. Hajnali 3 óra múlt, de ő tévézett.

-Merre voltál? – vont kérdőre.

-Sam… Én… Csókolóztam Liammel. – böktem ki végül. ”

-Hogy mi?-csuklott, ami kicsit vicces volt. Nem volt beszámítható, így gondoltam hagyom,

ezért válaszként csak legyintettem egyet és gondoltam veszek egy forró fürdőt, az alvás úgyse menne. Ekkor vettem észre, amit teljesen elfelejtettünk: Liam zakója rajtam maradt. Levettem és mélyen beleszagoltam. Isteni illata volt. Betöltötte az egész szagló szervemet az édeskés illat. Leraktam az ágyamra, majd a fürdőbe mentem elzárni a vizet. Levetkőztem és lassan ültem bele a forró kádba, majd telefonomat kezembe véve pötyögtem. Írtam egy sms-t „Találkozzunk holnap a hozzám közel lévő Starbucks-ban, mondjuk 3-kor”

Kiválasztottam a címzettet a legutóbbiak közül. Ahogy mentem le, Harry-re nyomtam véletlenül és automatikusan elküldte. Úgy megijedtem, hogy a telefonom a vízben landolt. Na ne, még ez is?! Ráadásul Harry-nek küldtem el Liam helyett… Ezt elcseszted Amelia, gratulálok…

 Reggel Mogyoró keltett.

-Ajj, ne már kutyaa… - de nem hagyta abba a rajtam mászkálást. Felnéztem az órára, aztán visszadőltem. Várjunk csak, mennyi volt az idő? Ismétlés. Bakker, 2 óra van!

Összekaptam magam, de mindenekelőtt adtam egy jutalomfalatot Mogyorónak, amiért felkeltett. Nélküle tuti hogy elkések. Nem volt az igazi az idő odakint, ezért mondhatni beöltöztem. KÉP

Útközben elszívtam egy szál cigit, hogy lelazuljak. Az se biztos, hogy eljön, és nem tudom hogy vissza írt-e..

Kértem egy lattét és leültem. Vártam, vártam… vártam és vártam. És utána? Még mindig vártam. Az órára emeltem tekintetem. Fél négy. Felesleges várni, hallani sem akar rólam…

Kiléptem az utcára és elkezdett szakadni az eső, de kit érdekel? Itt mindig ilyen az idő… Elmentem mobilt venni. Fogtam egy taxit és a plázába mentem. Vettem telefont, ugyanolyat, mint az előző volt. Megnézegettem a laptopokat is, de arra jutottam, hogy most a házvásárlás fontosabb.

Otthon Samantha kitörő örömmel fogadott. Gondoltam én naiv hogy majd egy tea mellett kitárgyaljuk a témát.

-Nehogy levedd! Megyünk házat nézni!

-Ne, Sammy! Semmi kedvem hozzá.-nyavalyogtam.

-Muszáj Lia! –húzott magával. Beadtam a derekam és követtem. Beültünk az autójába, ő vezetett nane…olyan okos vagyok xddd én pedig nézegettem kifelé az ablakon. Valami kertvárosi környéken jártunk, mikor leállt a motor.

-Itt vagyunk. – húzta be a kéziféket Sam. –Az ott. – mutatott a jobbra lévő házra.

-Ez nagyon szép, takaros és nagy ház. De honnan lenne nekünk erre pénzünk?

Nagyot sóhajtott.

-Tudod, én soha nem mondtam még senkinek, de az apám gazdag és ez a londoni háza. A legkisebb… Azt mondta, odaadja bármelyiket, de mondtam, hogy nem akarunk túl nagyot, mivel fenntartani nekünk kell. Ezért erre gondoltam, úgy éreztem tetszene.

-Persze hogy tetszik. –vigyorogtam.

Hetekkel később már egész otthonosan berendezkedtünk.

Bár Samanthának könyebb volt a dolga, ő eleve rendelkezett egy berendezett szobával, csak a személyes tárgyai hiányoztak. A szobája nem volt épp tipikus, sőt, egész különleges. Na meg a mellé járó gardrób… Komolyan mondom, belülről sokkal nagyobb a ház mint kívülről tűnik…

Az enyém komolyabb volt. Na jó, a rózsaszín kanapé megtörte a szoba összhatását, olyan mint egy nagy vattacukor. Első éjszaka azt álmodtam, hogy megettem egy vattacukor kanapét. Az én gardróbon kisebb, de nekem megfelel.

Mogyoró pedig a tágas, medencével felszerelt kertben kapott helyet.

A régi lakásommal együtt ott akartam hagyni a régi életemet is. A modellkedést is hanyagolom, teljes állással a cukrászdában vagyok. Illetve egy másikban, a Collin-os incidens miatt felmondtam és a közelben lévő helyen dolgozom. Ide sokkal többen járnak, és értékelik a munkám.

Rendszeresen eljárok edzeni, és egészségesen étkezem.

[Ebben az edzésvideóban "Amelia" látható. Eredetileg Erin Heatherton a neve, ha esetleg valakit érdekel.]

http://www.shape.hu/dieta/26549_eddz_ugy_mint_egy_victorias_secret_angyal_-_edzes_video.ht

Majdnem hogy tökéletes az életem. MAJDNEM. Nem teljes az arány. Mi fölös? Liam zakója és az az éjszaka. Mi hiányzik? Harry és az az éjszaka.

1.fejezet/16.rész

Guten tag! :DD

Mégis csak megy nekem ez a hosszú rész írás :P Remélem díjazzátok. Éjszaka akartam felrakni, de elment a net -.- Szóóval most itt van :D Igyekszem keveset rizsázni, mert én se olvasom el soha amit a részhez írnak, bocsi :”D

16.rész

Nem bírtuk sokáig a vásárlást, ki voltunk merülve, így kb. 5 butik után beültünk egy kávézóba.

Amit a divathetekről tudni kell röviden, az az hogy 4 állomás van, menetrend szerint New York, London, Milánó (erre jöttünk most) és végül Párizs. A Milánó divathét februárban tartandó és az év tavasz/nyári kollekcióját mutatja be, szóval a trendeket. Egyébként fogalmam sincs, hogy a Victoria’s Secret képviselteti-e magát egyáltalán bármelyik divathéten, de most fogja, elvégre ez egy fanfiction.

Szóval, beültünk egy kávézóba és a szemben lévő étteremben megláttam Harry-t. Csak hogy nem volt egyedül. Szemöldököm akaratlanul is felcsúszott és szám is kinyílt. Csak meredten néztem őket, ajkaimat szavakra próbáltam formálni, de hang nem jött ki.

-Lia! Mi van? –nézett rám ijedten barátnőm. Félig odapillantott amerre én bámultam, vissza rám, majd teljesen odafelé és neki is leesett a szája.- Menjünk innen! –ragadta meg a kezem, leintett egy taxit és arra eszméltem, hogy a hotelban vagyunk és csomagolunk.

-Olyan jó hogy Monica elengedett. Mázli hogy több modell jött. Jó fej volt, nem?-próbált beszélgetni barátnőm.

-De…-nyögtem ki végül. –Mikor indul a gép?

Jó, lehet kicsit sokat gondoltunk a sztoriba, de amúgy se akartunk maradni. Eljönni se nagyon volt kedvünk. De egyre inkább hülyének érzem magam, elvégre lehet, hogy csak a barátja volt.. De ahogy egymásra néztek… Rám soha nem nézett úgy. És ahogy babráltak egymás kezével az asztalon… Két üveg és egy út választott el tőle, de így is tisztán láttam arcán a gödröcskéket egész végig. Aztán… aztán pedig meg is csókolta. Ahogy ezek átfutottak előttem egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de megráztam a fejem, letöröltem és folytattam a pakolást.

-Londonban, 2 hónap múlva-

Azóta se keresett. Éreztem, éreztem, hogy megint az lesz ami 3 éve. De megbántam hogy hazajöttünk. Ott kellett volna maradnom és beszélnem vele… Késő. Késő és szomorú vagyok… 

Április van, és ahogy a természet növekszik, én úgy görnyedek. Nem bírok enni, de ha mégis lemegy, pár falat a torkomon kihányom… Úgy nézek ki mint egy anorexiás. Most nem tudom hogy ez mind amiatt van hogy ismét csalódtam Harry-ben vagy valami betegségem van. Nem merek tükörbe nézni. Múltkor Sam lerángatott egy kicsit a szabadba. Leültünk a fűre a parkban, és akik arra jártak mind összesúgtak. Mondtam Sam-nek hogy menjünk onnan, olyan érzésem volt mintha mind rólam beszélnének, és én lennék a középpontban.

 -Na, Lia! Gyerünk, kelj fel, ma akkor is elmegyünk abba a party-ba! –rángatott Sammy, aki már készen állt.

-Nem akarok! Tele lesz hírességekkel a hely és semmi kedvem ott tenni az agyam, hogy minden oké. – gyújtottam meg egy szál cigit.

-Tedd már le! Az ég szerelmére kérlek! – kapta ki az kezemből, egy nagy lendülettel felrántott, engedett nekem fürdővizet és magamra hagyott. – Van 45 perced hogy elkészülj, én a helyedben sietnék! – kiabált kintől. Na jó, össze szedem magam. Megfürödtem, hajat mostam, megszárítottam kivasaltam és választottam valami ruhát.

 Ez így tényleg nem jó. Elhatároztam, hogy összeszedem magam és élem tovább az életemet. Eléggé elcsesztem, nem kellett volna eljönni Milánóból. Elsiettem a dolgokat, de már késő. Legalább rájöttem hogy tényleg nem voltam neki fontos.

-Gyerünk! Kész vagy már? –siettetett Sammy. Ő kifogástalanul nézett ki mint mindig. Egyszerű, letisztult fekete ruha volt rajta, alig látható csíkokkal. Csodásan mutatott rajta.

-Itt vagyok…-lépdeltem elé lehajtott fejjel.

-Na végre, csini vagy!-mosolygott.-De induljunk!

Fogtunk egy taxit és nemsokára már a szórakozóhelyen voltunk. Tényleg rengeteg celeb volt ott, de különösebben nem érdekeltek. Ittam, jól akartam érezni magam. Kicsit talán be is csiccsentettem.

A mosdóba igyekeztünk Sammel, mikor valaki belecsípett a seggembe. Reflexből fordultam és pofon akartam csapni, de valaki megtette előttem.

-Mégis mit képzelsz? –fogta meg a kezét a srácnak, aki vissza akart ütni. Én Sam-hez húzódtam és ijedten figyeltem az eseményeket. Azonnal jöttek a biztonságiak és kikísérték a perverz tagot.

-Lia, jól vagy? – jött oda hozzám megmentőm. Illetve nem volt mitől megmenteni, mert magamtól is lekeverek egy isteneset a gyereknek, de akkor is. –Sápadtnak tűnsz…

-Ja, jól vagyok, köszi. Ez nem átmeneti állapot.

-Miért, mi történt?

Leültünk, rendeltünk valamit inni és elmeséltem mindent. Régen találkoztunk. Jól esett kiönteni a szívem. Samantha barátnőm a „nagy stressz” után valakivel vigasztalódott, azt nem láttam kivel. Már szakítottak a pasijával és odaköltözött hozzám. De mivel kettőnknek nem éppen ideálisak a négyzetméterei a lakásnak, ezért egy másik után nézelődünk. Mondjuk egy kertes ház jó lenne. Sam apukája támogatja az ötletet és hajlandó pénzt adni, meg nekünk is van némi félretett. Ilyen téren sínen vagyok.

-Furcsa, Harry nem is mondta… Sőt, mostanában nem is beszélt rólad. – nézett rám gyönyörű szemeivel.

-Hát, úgy tűnik számára csak egy múló fellángolás voltam. Ismét.

-Na jó, ezt meg már végképp nem értem. Ismét?

Elkezdtem a másik sztorit is, a 3 évvel ezelőttit.

-Ne már. És csak úgy ott hagyott? –bólogattam. –Érdekes, még csak nem is említett, egyetlen egyszer sem…

-Pedig nekem fontos volt. Hát gondolhatod… Azok után hogy én először vele és… - megráztam a fejem.- Mindegy…

-Van kedved sétálni egyet? Lehet jót tenne.

-Mehetünk. – álltam fel és megigazítottam a ruhámat. Előbb is eszünkbe juthatott volna, sokkal jobb lett volna nyugodt körülmények közt kiteregetni a szennyest a Harry-vel való kapcsolatomról. Sétáltunk egy közeli parkig, aztán a ott tettünk köröket. Leültünk egy padra, mert nem bírtam tovább menni, fájt a lábam a cipőben.

Zenét indítsd el:

-Fázol? –kérdezte, de teljesen feleslegesen, hisz vacogtam.

-Kicsit… -több nem is kellett, rám terítette testétől meleg zakóját. – Köszi.-mosolyogtam.

-Igazán nincs mit.-kúszott neki is mosoly a szájára.

Eléggé romantikus volt, csak Ő és én, a holdfényben, a szabad ég alatt (???). Mint a romantikus filmekben, most kéne jönnie a csóknak. Ránéztem, de ő megelőzött, már egy ideje figyelt. Szemeibe néztem, ahogy ő is, és tekintete néha a számra csúszott. Lassan közelebb hajolt, de tényleg nagyon lassan, legalábbis egy örökké valóságnak tűnt számomra. Ajkai az enyémhez értek és rátapadtak. Nyelvével könyörgött a bejutásért, amit csak nehézkesen adtam meg neki. Nem voltam teljesen józan, de azért annyira igen hogy ilyet ne tegyek. Gondoltam majd ráfogom a piára és a romantikus körülményekre. Kit érdekelt? Engem abban a pillanatban semmi sem érdekelt. Kicsit elhúzódtam és lesütöttem a szeme.

-Öhm, haza szeretnék menni…

-Elviszlek! – pattant fel készségesen.

Így is tett.  

Mikor megállt a ház előtt csak ültünk egymás mellett.

-Hát, akkor szia… - törtem meg a kínossá vált csended, és halk köszönése után kiléptem a járműből. Az ajtóban még visszaintegettem, aztán kinyitottam az ajtót és elindultam felfelé.

Útközben azon járt az agyam, hogy mit tettem. Megcsókoltam. Nem szabadott volna, én tényleg szeretem Harry-t. Jó lenne azt mondani hogy szerettem, de nem, még mindig oda vagyok érte. Egyszerűen nem értem, hogy csókolhatott meg. Undorítóan sovány vagyok, be van esve az arcom, fehér vagyok, mint a fal. Még részegen sem csókolóznék egy ilyen lánnyal, feltéve, ha fiú lettem volna. Alig ivott és mégis.

Bementem a lakásba és Sam tévézett. Hajnali 3 óra múlt, de ő tévézett.

-Merre voltál? – vont kérdőre.

-Sam… Én… Csókolóztam Liammel. – böktem ki végül.

1.fejezet/15.rész

Aloha. :DD huhh, ez tőlem szokatlanul hosszú rész lett... Hát, nekem annyira nem tetszik, de jó olvasást :DDD

15.rész

Az út felénél felkeltem, a szokásos szagokra. Körömlakk és aceton literszámra, méregdrága erős szagú parfümök és valami kaja szag keveredett a levegőben. Fujj, hányni tudtam volna… A mellettem lévő Samanthára néztem, aki a laptopján Super Mario-zott. Na igen, mi mindig kilógtunk… Csatlakoztam hozzá, de valami megdobta a gépet, így a laptop leesett a földre, úgy járt mint az enyém. Minden borult, nekem a mögöttem lévő Lindsay valami bio löttye borult a nyakamba, de hogy hogyan, azt nem tudom. Megszólalt a hangos.

„Kérem nyugodjanak meg, minden rendben van, csak egy erősebb fuvallat volt, de a pilóta kézben tartja a dolgokat!”

Megnyugodva léptem át Sam-et, hogy a mosdóba menjek leszedni vagy valamit tenni azzal az uborka-avokádó keveredés szagú cuccal.

-Lia! Várj! – szaladt utánam Eve, aki egyébként utál. –Segítek. – mosolygott készségesen.

-Rendben… - mondtam furán, mert eddig még egy jó szava sem volt hozzám. Bementünk a WC-be, persze csak a csap végett, az ajtót pedig nem csuktuk be.

-Hallom Harry Styles-al randizgatsz… - kezdett bele. Éreztem, hogy van valami hátsó szándéka ennek a kedvességnek.

-Igen. – válaszoltam egyszerűen.

-És ka…- nem tudta tovább mondani, mert bemondták, hogy leszállunk. Visszaültünk a helyünkre és bekapcsoltam az övemet.

-Korán van még a leszálláshoz, nem? – súgtam oda Sammy-nek.

-De, szerintem is…-szorította meg a kezem. Kinéztem az ablakon és szinte biztos voltam benne hogy még nem vagyunk Olaszországban.

Sikeresen leszálltunk, bár a kezem elzsibbadt Sam úgy szorította. Mikor lesétáltunk a gépről bebizonyosodtak gondolataim. Ez Franciaország.

-Miért nem Milánóban vagyunk? –szólalt meg egy cincogós hang a tömegből.

-Ezt én is szeretném tudni… - néztem Monica-ra.

-Jól van lányok! Nyugi! A gép nem tudott tovább menni. Megsérült benne valami.

-És hogy jutunk el Milánóba? 2 nap és kezdődnek a bemutatók!

-Én is tudom, buszozni fogunk. –közölte velünk a száraz tényeket. Persze egyből hangos „mi?!”-zéssel adták mindenki tudtára hogy ez nekik nem tetszik. Őszintén nekem se, de ha ez van, akkor ez van. Rezgett a telóm, és egyből megnéztem.

„Remélem már megérkeztetek. Én is nemsokára indulok. Szeretlek. H.”

Elhúztam a számat és pötyögni kezdtem.

„Nem, még nem érkeztünk meg, valami miatt. Franciaországban vagyunk és fogalmam sincs mikor érünk Olaszországba. L.”

„De oda fogtok érni? Elküldjem a magángépünket értetek? H.”

„Nem kell, aranyos vagy, úgy néz ki busszal megyünk. L.”

Erre már nem válaszolt. Elindultunk kifelé, ott állt a buszunk. Emeletes volt, de a felső szinten majdnem csak bőröndök és egyéb kellékek voltak. 8 hely volt még fenn, és mi Sammel egyből oda indultunk. Eve és Lindsay egyből követtek minket és beültek mögénk. Éreztem hogy valamit akarnak. A busz elindult és ők egyből 1D-t kezdtek hallgatni, meg arról dumáltak hogy milyen jó pasik és tök jó lenne velük találkozni. Úgy 1 óra után már nem bírtam tovább és hátrafordultam.

-Na jó, elég a célozgatásból!

-Miről beszélsz? – játszotta a tudatlant Eve.

-Akartok találkozni a One Direction-nel és én meg tudnám szervezni. De ha azt akarjátok akkor mondjátok meg kérlek.

-Ohh, hát, mi erre nem is gondoltunk… De megtennéd? – rebegtette pilláit Linds.

-Ha végre elhallgattok örömmel.

-Megegyeztünk. – ült ki mind a kettőnek a mosoly az arcára. Nem lesz egyszerű, de ráveszem a fiúkat…

Már hosszú órák óta utazunk és már átléptük az Olasz határt is. Már csak 1 nap van a bemutatóig, Harry már rég a hotelban van. Nem bírtam tovább és elaludtam.

Összerezzentem mikro meghallottam Monica idegesítő hangját.

-Lányok! Készülődni, nemsokára leszállunk!

Sam nem tudom hogy nem kelt fel erre, de felkeltettem én.

Felemelő érzés volt leszállni a hotel előtt a buszról. Gyorsan megkerestem a bőröndömet, az ajtóban hostesek álltak és a nyakunkba akasztottak valamit. Mint Hawaii-n mikor megérkezel és virágfüzéreket raknak a nyakadba. El is mosolyodtam. Mint kiderült abba volt a kártya amivel bejutottunk a szobáinkba.
Innentől kicsit forrósodik a helyzet, de nem írtam le túl szemléletesen a dolgokat.Te döntöd el hogy elolvasod-e :DD 
Azonnal tárcsáztam Harry-t.

-Szia édes! – szólt bele.

-Hányas szobában vagy? –tértem a lényegre.

-2258-as. De miért?

-Mindjárt ott vagyok. – rohantam is egyből végig a folyosón. Aztán fel a lépcsőn, végig a bal folyosón és a folyosó végén megtaláltam az ajtót. Kopogtam, majd berontottam és egyből Harry karjaiba vetettem magam. Ajkaimat övéire tapasztottam és faltuk egymást. Fenekemnél fogva felemelt és elvitt az ágyig. Rettenetesen hiányzott és akkor éppen semmi más nem érdekelt, csak ő. Érezni akartam csókjait magamon, forró testét ahogy hozzámsimul.

-Hiányoztál! – mondta miután letett és amíg levette a pólóját.

-Te is nekem. – segítettem én is megszabadítani a gatyájától.

A trutyinak, amit a fejemre kaptam teljesen megszoktam a szagát és el is felejtettem, de most megint eszem bejutott. Gyorsan lekaptam a pólómat és az összes többit. Siettünk, hisz nekem alig volt időm, nagyjából 10 perc múlva lenn kell lennem eligazításom. Mindenféle előjáték nélkül érezhettem újra magamban. Izzadságtól nedves bőrünk csak úgy csattogott. El is felejtettem az időt, csak ő volt és én. Mikor végeztünk az órára pillantottam.

-Basszus, ez több ideig tartott mint terveztem…-kapkodtam magamra a ruháimat, egy gyors csókot leheltem az ajkára. – Kb. fél óra és itt vagyok.

Ő csak bólogatott, én pedig vissza a folyosókon a szobánkig, póló csere és le az eligazításra. Közben gondolkodtam, hogy lehet ezt nem kellett volna. Elég lett volna később, most lehet úgy érzi csak arra kell és ő maga nem is hiányzott, csak az alsó tája…

Besurrantam a hátsó sorba, szerencsére volt Sam mellett hely.

-Hol voltál? –suttogott.

-Harry-nél… - lihegtem. Elmondták a dolgokat, bár több mint a feléről lemaradtam, jó hogy Sam a szobába menet kiokított.

-Oké, köszi. Beszéltem kell Harry-vel, aztán talizunk, jó? – mosolyogtam felé.

-Oksi. – ment be a szobánkba, én pedig igyekeztem szerelmemhez. Magamba mondogattam az útvonalat; végig a folyosón, fel a lépcsőn, jobbra a folyosón és a végén van Ő. Berontottam és sikeresen rányitottam egy párra.

-Elnézést! – hadartam el gyorsan. Egyáltalán miért hagyják nyitva az ajtót? Valahol elcsesztem. Mentem visszafelé és megpróbáltam a másikirányba. Félénken kopogtam, majd mikor meghallottam azt a hangot amit szerettem volna hogy „Igen?” egyből bementem.

-Szia kicsim. –ült fel szomorkásan az ágyon.

-Ne haragudj az előbbiért, ráért volna később is, sajnálom ha azt gondolod hogy csak kihasználtalak, ez nem így van és ha akarod akkor a nap hátralévő részében veled leszek és csak akkor lesz az, ha te akarod! – hadartam el egy levegővel és a végére elnevette magát. Olyan édes amikor nevet.

-Tényleg azt hitted megharagudtam? – kérdezte, mire én heves bólogatással válaszoltam. –Butus! –nevetett ismét. – Nem tudok haragudni rád. Viszont azt akartam megkérdezni hogy elmegyünk-e valahova este?

Hát ez volt aztán a gyors témaváltás…

-Oké, mehetünk.

-7-re ott leszek a szobátoknál.

Az órára pillantottam és még csak 2 óra volt.

-Nem baj ha most alszok egyet? –nézett rám bociszemekkel.

-Nem, akkor Sam-mel elmegyünk vásárolgatni.

-Ha meglátsz valamit, ami tetszik szólj és megveszem.

-Szó sem lehet róla! – ellenkeztem egyből. – És erről nem nyitok vitát! – tettem hozzá, mikor láttam hogy szóra nyílik a szája. – Álmodj szépeket! –adtam neki egy csókot és visszamentem Samhez. Ő benne volt a vásárlásban így átöltöztünk belevetettük magunkat a Milánói belvárosba, kedvenc butikjaink felkutatása miatt… 

                

1.fejezet/14.rész

Bu :D nincs kedvem leírni a +18-as részt, bocsi… most nincs olyan hangulatom :/ majd legközelebb. Jó olvasást! :*

ui.: márcsak 6 rész van ebből a fejezetből. nagyjából olyan 3 fejezetesre terveztem az egészet, ami elvileg 60 rész. annyi véleményem szerint bővem elég, mivel annyira nem írok jól hogy mondjuk 100 részig húzzam az egészet :)

14.rész

Aztán történtek a dolgok éjszaka…

Reggel arra ébredtem, hogy nyalogatják az arcom. Félálomban Harry-re gyanakodtam, de ki az a perverz ember, aki nyalogatja a barátnője arcát? Kicsit fura lenne… nem akarok megsérteni senkit, akivel történt már ilyen… Így hát kinyitottam a szemeimet és egy kutyussal találtam szembe magam.

-Jajj, hogy te milyen aranyos vagy! – ültem fel egyből és az ágyról levezényelve a szőnyegen kezdtem el játszani vele.

 azt a kék zsinórt ne vegyétek figyelembe, fogalmam sincs mi az :D

Egyszer csak Sammy jelent meg az ajtóban.

-Hát itt vagy Mogyoró! – rohant oda a szürke színű kutyushoz.

-Mogyoró? Ez a neve? – próbáltam visszatartani a röhögést.

-Igen. Ez a neve. – mondta, felvette a kutyust és átvitte a nappaliba, én pedig követtem őket.

-És mit csinál itt? Tudod hogy allergiás vagyok rá…

-Tudom, de nem tudtam máshova vinni… És nem hullik a szőre!

-De arra a szőrre is allergiás vagyok, ami rajta van! – nevettem fel.

-Ja, azt nem tudtam. – mosolyodott el ő is. – Kérlek, hadd maradjon egy kicsit! Szobatiszta! – érvelt. Nem akartam nemet mondani.

-Jó, maradhat.

-Jujj, köszönöm! Ígérem, nem lesz baj vele! – ugrott a nyakamba. Kimentem a konyhába és útközben találkoztam Harry-vel. Az éjszaka történései után akaratlanul is fejembe szökött egy kicsit a vér. Meg elvégre csak egy törcsi volt rajta.

-Jó reggelt kicsim! – puszilta meg a homlokom.

-Reggelt drágám! – öleltem meg.

-Estére programunk van. -Harry

-Rendben. De mennyi az idő? És mi az a program?

-11 óra és titok. Kényelmes cuccban legyél. Illetve valami hétköznapiba. Bólintottam. Abszolút nem tudtam mit akar.

Sammel 2-kor indultunk a stúdióba.

-Lányok! A mai fotózás elmarad, hogy tudjatok pakolni! – tipegett elénk Monica, a kisfőnök.

-Pakolni?!- néztünk össze riadtan Samanthával.

-Igen. Pontban 7-kor indul este a repülő, ne késsetek!

És akkor leesett. A milánói divathét. Teljesen megfeledkeztünk róla. Azonnal rohantunk haza, Sam is elment pár cuccért. Útközben felhívtam Harry-t.

-Figyelj drágám, elfeledkeztünk a milánói divathétről… Ma este indul a gép!

-Mi? Te honnan tudsz mindent?

-Mi mindent?

-Honnan tudtad hogy Milánóba akarlak vinni este?

Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem utolsó mondata. El akart vinni Milánóba!

-Én… Sajnálom…

-Semmi gond, attól még én is megyek. – enyhe csalódottságot éreztem a hangjában.

-Kicsim, nem nagyon lesz ám rád időm… Tudod, egész nap dolgozunk…

-Ja, nembaj. Legalább egy kicsit veled lehetek. Aztán legfeljebb maradunk még pár napot.

-Jó. Puszi, akkor majd találkozunk, szeretlek.

-Én is kicsim. –tettük le.

Otthon mindent beledobáltam a bőröndbe és elkészültem. Mogyorót rábíztam az egyik állatbarát szomszédra, aki örömmel vállalta hogy gondozza míg mi távol vagyunk. Sam is megérkezett hat órakor, hívtunk egy taxit fél hétre és 15 perc alatt ott is voltunk a reptéren. Egymáshoz öltöztünk.

Mikor bemondták, hogy megkezdhetjük a felszállást a magán repülőre, minden modell elindult becsekkolni. A terminál hangos lett a magas sarkúk kopogásától és vékony női hangon való duruzsolás töltötte be az egész termet. Olyan volt mint egy divatbemutató, minden pasi megbámult minket. Felszálltunk, kényelmesen elhelyezkedtünk, Monica elmondta felszállás előtt gyorsan az időbeosztást, kiosztott egy lapot. Én még gyorsan dobtam egy sms-t Harry-nek.

„Nemsokára felszállunk, majd ott találkozunk. Puszi, szeretlek. xoxo Lia”

Kikapcsoltam a telefonom és becsúsztattam a táskám zsebébe. Nézegettem az ablakon, majd elnyomott az álom.